A fújós dezodort kb. 3 éve cseréltük le krémdezodorra. Először kézműves termékeket használtunk, mígnem 1,5 éve rá nem jöttem, mennyire egyszerű elkészíteni. Sőt, sokkal-sokkal pénztárcakímélőbb, egészsésesebb a bőrünknek és kevesebb hulladékkal jár. Az elkészítése maximum 10 percet vesz igénybe.

Fontos megjegyezni, hogy a krémdezodor nem izzadásgátló, hanem szagtalanító funkcióval bír. Viszont az izzadás fontos méregtelenítő funkciókat lát el testünkben, így attól nem is érdemes megszabadulni, főleg nem olyan készítményekkel, amelyek alumíniumsót tartalmaznak. 

Nagyon sok recept kering a neten, mivel a szódabikarbóna szerencsére nem irritálja a bőröm, én ezt a legegyszerűbbet használom. 

Hozzávalók:

1 egység szódabikarbóna

1 egység kókuszzsír

1 egység kukoricakeményítő

Pár csepp antjbakteriális illóolaj

A kókuszzsírt vízgőz felett felolvasztjuk, majd levesszük a tűzről és hozzáadjuk a többi hozzávalót is. Elkeverjük és tégelybe öntjük. Kész is.

Ha evőkanalat használunk 1 egységnek, jó pár hónapra elegendő mennyiség jön ki belőle.

Illóolajból most én teafát és citromot használtam.

A mérték nálam most 1/4 bögre volt, mert most magamnak és a páromnak is külön tégelybe készítettem.

Abtapaszgalat azt mutatja, hogy hidegebb hónapokban remekül működik ez a recept, 25-30 fokban viszont nagyon folyóssá válik. Így nyáron érdemes kicsit több keményítőt hozzáadni, vagy hűtőben tárolni, vagy megbarátkozni a folyós állaggal.

Nekem teljesen bejön a szilárd szappannal való kézmosás, de a férjem és a nagyobb lányom jobban szeretik a folyékonyat. Ez viszont sok műanyag szeméttel járna, otthon elkészíteni egyszerű, így ez is olyan dolog, amit könnyen ki tud váltani az ember. Sőt, jó hír, hogy a pénztárcánkat is sokkal jobban kíméli, ugyanis egy darab szilárd szappanra, csapvízre és egy evőkanál olajra van szükségünk hozzá.

Félreértés ne essék, ez nem hagyományos szappankészítés. Inkább kis csalás, de működik. De a mérce egy pohár vagy bögre lesz, ez lesz egy egység.

Hozzávalók:

1 egység szilárd szappan lereszelve

10 egység víz

1 evőkanál olívaolaj

Először fogjuk a mezei szilárd szappanunkat, amit kis lyukú sajtreszelőn lereszelünk. Egy poharat megtöltünk reszelékkel, ezt beleöntjük egy lábasba. Ugyanazzal a pohárral kimérünk 10 pohár vizet és ráöntjük a reszelékre. Már nem emlékszem, honnan néztem anno a receptet, abban glicerint írnak, de az nálam nincs itthon, így én eddig mindig olívaolajjal dolgoztam. Szóval egy evőkanál olajat teszünk az egyvelegbe és a tűzhelyen felmelegítjük. Nem kell forralni, az a lényeg, hogy a szappanreszelék egységesen szétfőljön benne. Ne ijedjünk meg, melegen nagyon híg a masszánk. Fontos, hogy meg kell várni, amíg teljesen kihűl, akkor kapjuk meg a végleges állagot.  Ez egy kocsonyás massza lesz. Én ezt a kihűlt masszát még át szoktam turmixolni, aztán beleöntöm a pumpás szappantartóba. Attól függően, mekkora poharat használunk, elég sok szappan lehet a végeredmény. A maradékot befőttesüvegekbe porciózom és elteszem. Ha kifogy a tartály, újratöltöm.

Így nekem kész lett 4 nagyobb befőttesüvegnyi szappanom, marat még szappanreszelék is. Mindez egy szappan árából és összesen kb 20perc ráfordításával készült.

Liza Borka 12 hetes. Az újszülött méretű pelusok nem sokáig tartottak ki nála. 4-6 hetesen mindet kinőtte. Úgyhogy arra biztatok mindenkit, aki újszülött pelusokat vesz és nagyobb babára számít, hogy csak óvatosan. 😀

Úgy terveztem, hogy a kezdetektől mosizunk, de a bábák lebeszéltek, mivel a mekóniumos kaka tapasztalatuk szerint kivakarhatatlan a pelusokból. Hallgattam rájuk, így 3 napig eldobhatót használtunk. 4. napon végre ráadtam a cuki mintás pelusokat. Sajnos befürödtem egy készlettel, ugyanis vettem használtan 11 db ugyanolyan márkájú pelust, de a fazon nem passzol Lizire, szivárog combnál. Így sajna estére esélytelen volt a mosi. Aztán kaptam pár moshatót még kölcsönbe, így Liza 4 hetes korától éjszaka is áttértünk a mosira. Igazából minden flottul megy, 2-3 naponta mosom a pelusokat a többi fehér mosással. A 10 db mosható törlőkendő is jól működik, bár kevésnek bizonyul, így még pótolnom kell.

2 hete próbáltam ki a gyapjú pelusokat (Lujzival nem használtam ezeket). Rögtön szerelembe estem. Nagyon jól néznek ki, praktikus, hogy egy darabot mosás nélkül is hosszan lehet használni, könnyű tisztítani. A babán is nagyon szépen állnak és teljesen rásimulnak (Esélytelen hogy megnyomja valahol gumírozás a combot). Így utólag nagyon sajnálom, hogy nem ismertem meg előbb a gyapjú pelust. Szerintem 5-6 darabbal simán el lehet lenni és ebbe csak a betétek kellenek. Nyilván sokkal jobb a PUL anyagú modern mosható pelenka, mint az eldobható, hiszen nagyon sokszor lehet újra használni, de mégiscsak műanyag az is, ami bár sokkal kevesebb szeméttel jár, azért ez sem fog lebomlani egykönnyen. Ellenben a gyapjú anyagú pelusokkal. Szóval én nagyon sajnálom, hogy kevesebb publicitása van. Úgyhogy aki teheti, arra bíztatom, hogy próbálja ki.

Ami számomra hatalmas élmény és öröm, az az EC (elimination communication/természetes csecsemőhigiénia). Írtam már, hogy ki akarom próbálni a módszert, egy héttel szülés után bele is vágtunk. A módszer nekem nagyon szimpatikus volt és Lujzi is az EC-n alapuló gyengéd szobatisztasággal hagyta el 1,5 évesen végleg a pelenkát. Nagyon tudok azonosulni azzal a szemlélettel, hogy mivel senki sem szeret a saját ürülékében aszalódni, így a babák sem, valamint lelkesen hittem is benne, hogy a babák az első perctől jelzik nekünk ürítési szándékukat, de aztán feladják, hiszen nem érkezik rá reakció. Emelett önző módon a legjobban az motivált, hogy majd kevesebb kakis pelenkát kell vakarásznom. És tényleg!  Lizi olyan egyértelműen jelzi, hogy kakilnia kell, hogy azonnal bili fölé tudom tartani,  és ott landol a végtermék. Aztán megfigyeltem, hogy ébredéskor mindig pisil. Ily módon több pisit is sikerül bilibe abszolválni. Így mi egyelőre a részleges EC útját járjuk. A legelképesztőbb az egészben, hogy mikor bili fölé tartom a lányt, érzem, ahogy az egész teste ellazul és megkönnyebbül. Az első igazi mosolyát is bilizés közben kaptam. Olyan, mintha azt akarná mondani: “Óó, na végre, köszi, anya!” Úgyhogy engem meggyőzött az EC, folytatjuk rendületlenül. Sok extra erőfeszítéssel nem jár a módszer, hiszen egy magatehetetlen csecsemőt amúgy is 24 órás figyelmet követel. Az ember pedig kis odafordulással megismerheti a gyerek ürítési szokásait. 

A mosipelusozást még Lujzival kezdtem el, igazából ez volt a legnagyobb lökés a drasztikus hulladékcsökkentés irányába. Lujzi fél éves volt, mikor átálltunk mosható pelenkára, így a saját szememmel láttam, hogy milyen mértékben csökkent a szeméttermelésünk ezáltal. Valamint attól kezdve, hogy nem műanyagba csomagoltam a popóját, nem volt többé pelenkakiütése, soha többé nem kellett popsikrémet használnunk. Végül vele csak 1 évig mosiztunk, mert 1,5 éves korában a gyengéd szobatisztaság módszerével levettem róla a pelust és soha többé nem adtam fel rá. Így lehet őnála még anyagilag nem térült meg teljesen a befektetés, de a készlet még megvan, második lányunkkal is ezt fogjuk használni.

Mivel Lujzival később kezdtük, most vennem kellett pár újszülött mosipelust. Mindent használtan vettem, így nem volt egy nagy kiadás (kb 16 ezer Ft a teljes újszülött készlet, ezt a gyerek a méreteitől függően kb 3 hós koráig tudja majd használni). A popsitörlő kendőket megvarrtam, egy frottír törölközőt vágtam szét 10cmx10cm-es darabokra és lockoltam a széleit. Még egy ázsiai bilire ruháztam be, ugyanis a babával EC-zni is szeretnék az első perctől fogva. Az EC-ről (angolul elimination communication, azaz ürítéses kommunikáció) már Lujzi érkezése előtt is olvastam, de azt gondoltam, ez valami nagyon elvont és nehezen követhető dolog lehet. Most már tudom, hogy ha az ember folyamatosan a gyerekével van, együtt alszik vele, igény szerint szoptatja és hordozza, akkor nagyon könnyű ráhangolódni a picire és megismerni a kommunikációját. Ezt a megismerést sokkal jobban el lehet mélyíteni úgy, hogy ha a baba ürítési jelzéseire is figyelünk. Mert bármilyen hihetetlen, vannak ilyen jelek, csak teljesen elnyomjuk az újszülöttekben azzal, hogy hozzászoktatjuk őket a pelenkához (aztán meg szenvedünk a szobatisztulással). Szóval mindenképpen meg fogom próbálni az EC-t, ha csak részlegesen is (csak a kakikat elkapni, vagy csak bizonyos időpontokban bilibe/csapba üríteni). Az EC nagy barátja a mosipelus, igazából arra is számítok, hogy az EC miatt kevesebb lesz majd a mosnivaló.

Igen, a mosi kicsit macerásabb, mint az eldobhatós, de én azt vallom, hogy az vezetett ide minket a túlzott szeméttermelésben, hogy iszonyatosan elkényelmesedtünk a műanyag termékek által. Igen, egy picit többet kell vele dolgozni, de nekem megéri. Én Lujzival úgy csináltam, hogy a levetett pelusait egy zárható tetejű vödörbe dobáltam, majd azokat az esti fürdővizében kiöblítettem és mentek vissza a vödörbe. 2-3 nap alatt összegyűlt egy mosásnyi adag, azokat bedobtam a mosógépbe és 60 fokon, fertőtlenítővel kimostam őket. Kakifoltokat marhaepe szappannal kezeltem, de a napocska a legjobb folttisztító.

Másik nagy előnye, hogy gyönyörű mintákat választhat az ember, öröm ilyen szépségekbe csomagolni egy babapopsit.

Kíváncsi vagyok, az új jövevénnyel hogy megy majd a mosizás, lehet teljesen más mosási szokás lesz az új helyzetben kényelmes és az EC is biztosan mássá teszi a pelenkázást. Minden esetre a tiszta pelusok is készen várják már a belevalót.

Sosem volt „hajápolási rutinom”, mindig sajnáltam az időt a hajmosásra. Mégis régebben 2-3 naponta kellett hajat mosnom, hogy valahogy kinézzen a hajkoronám. Sok hajam van, viszont vékonyszálú. A fejbőrnél könnyen zsírosodik, de az alja száraz marad. Ilyen feltételekkel álltam neki körülbelül 2 éve a samponmentességnek.

Már sokszor olvastam régebben is az SLS-ről, ami egy agresszív zsíroldó, aminek az a hátránya, hogy a fejbőrt túlzott faggyútermelésre készteti, így nemhogy a problémát nem oldja meg, de egy örökké tartó hajmosási kényszert alakít ki. Ok, ezt tudtam, több helyen olvastam mindenféle macerásan elkészíthető házi samponokról és hajpakolásokról. Aztán egyszer csak megvilágosodtam, hiszen szembe találtam magam a nekem való egyszerű megoldással: szódabikarbóna. Nekivágtam. Egy marék szódabikarbónát oldok fel egy pohár vízben, azzal dörzsölöm át a hajam. Ezt leöblítem és a pohárba löttyintek egy kis ecetet (többnyire almaecet), amit szintén feloldok és azzal is leöntöm a hajam. Ha van rá lehetőségem, nem szárítom meg. És kész. Ennyi. Semmi kutyulás, semmi előkészület, semmi SLS, semmi műanyag flakon. Mivel a szódabikarbóna lúgos, ezért kell az ecet, ami egyensúlyba hozza a fejbőr Ph-értékét. Nekem semmi bajom az ecet szagával, vagyis azt a kis mennyiséget én meg sem érzem a fejemen. De ha valakit zavar, csepegtethet az ecetes keverékbe egy kis illóolajat.

Ez működött, de a piacon elkezdtek százával megjelenni a samponszappanok, így gondoltam azt is kipróbálom. Próbáltam vagy 5-6 terméket, de nekem ez nem vált be, zsíros maradt tőlük a hajam. Vannak ma már szilárd samponok is, azok közül nem próbáltam még semmit.

Próbáltam a rozslisztes hajmosást is, ahol 4-5 kanál rozslisztet vagy zablisztet kell pépes állagúvá hígítani vízzel és azzal hajat mosni, majd sima vízzel, végül ecettel öblíteni. Ez is jól működött, de pici lisztmaradék maradt a fejemen, ami amúgy fésüléssel ki is jött, de nekem ez már macera kategória.

Aztán vannak a tojásos, lenmagos kutyulmányok, pakolások. Ezek közül egyet sem próbáltam, de aki szeret a hajával bíbelődni és receptet keres samponmentes hajmosásra, ajánlom szeretettel a Samponmentes élet (No poo, low poo Hungary) Facebook-csoportot. Itt mindenféle receptet meg lehet találni és eszmét is lehet cserélni a tapasztalatokról.

Számomra amúgy megdöbbentő volt, hogy hogy lehet az, hogy a háztartásunkban fellelhető, csomagolásmentesen beszerezhető anyagokkal milyen gyönyörűen tisztán tartható a hajunk, mi mégis a bolti samponokat vesszük, ami még teli is van káros összetevőkkel. Ennyire ki vagyunk szolgáltatva a médiának, a reklámoknak?

És hogyan mosom a 3 éves kislányom haját? Tiszta vízzel. Semmilyen sampon vagy kence nem kell a gyerekek hajára, hiszen náluk majd csak kamaszkorban indul be faggyútermelés. Gyönyörűen tisztán tartható a lányom haja úgy, hogy 1-2 hetente lezuhanyozom neki a haját. Tisztára átverve érzem magam, hogy élete első évében hetente babasamponnal mostam a haját és mindenféle tusfürdőkkel kenegettem a testét.

Hozzá kell tennem, hogy hirtelen csodát senki se várjon a samponmentességtől. Van, akinek hónapokba telik rájönni, mi a saját hajának a megfelelő, van, aki azonnal megtalálja és működik is, van, akinek pár hét kell, hogy a haja megszokja a samponmentességet. Ennyi macera van benne, de utána jön a szabadság. Nekem megéri.

Nemrég rendeltem PUL-anyagot, mert szeretnék magamnak készíteni posztpartum mosható betéteket. Több anyagot rendeltem, mint ami a betétekhez kellett, így tudtam kicsit kísérletezni. Férjem szendvicseket visz munkába, amelyeket általában méhviaszos kendőbe szoktam neki csomagolni. Ez a meleg viszont nem kedvez a kendőknek, ilyenkor inkább csak a hűtőben használom őket valaminek a lezárására. Így szendvicscsomagoló szalvétákat készítettem.

Aki még nem ismerné, a PUL (Polyurethane leminated) egy olyan vízzáró anyag, amely lélegzik. Ez a modern mosható pelenkák alapanyaga, valamint sok mosható betét vízzáró rétegét is képezi. A szendvicscsomagolóm úgy néz ki, hogy a PUL-anyagot pamutvászonnal varrtam össze, két ellentétes oldalára pedig tépőzárat tettem. Így a szalvéta a szendvics méretére igazítható. A PUL találkozik a szendviccsel, így használat után ezt a részt mosom át mosogatószeres szivaccsal, majd hagyom megszáradni (nagyon gyorsan szárad, ha a pamutvászon részét nem éri víz). Hétvégén mosok fehéret, akkor be szoktam dobni a mosásba.

A másik dolog, amit készítettem, az a kenyértároló zacskó. Ez is PUL-anyagból készült. Nagy gondom volt mindig, hogy a vászonzsákban megvett és tárolt pékáru mindig nagyon hamar kiszáradt. Ha valamilyen hulladékmentes, környezettudatos tippre van szükségem, mindig benézek a Háztartásom hulladék nélkül Facebook-csoportba, mert ott rengeteget lehet egymástól tanulni, inspirálódni. Ott olvastam, hogy többen PUL-ból készült zsákocskákban tartják a pékárukat. Köszönöm a tippet, nekem nagyon bevált. A kenyér sokkal tovább friss marad ebben a zsákocskában.

Varrni amúgy leginkább megmaradt, vagy turis anyagokból szeretek, hiszen a textil legyártása is rengeteg energiát használ fel, valamint utána még szállítják is a termékeket. PUL esetében muszáj volt újonnan vennem, de szerintem még így is környezetkímélőbb, mint a szendvicsek állandó fóliázása, vagy a zacskóban vett/tárolt pékáru.

Múlt héten egy szuper délelőttöt töltöttem a falu iskolájának 7.-es és 8.-os tanulóival. Egy pályázat keretében tartottak egészségnapot a faluházban. Meghívást kaptam, hogy tartsak foglalkozást hulladékcsökkentés témakörben.

Sokat gondolkoztam, hogy mivel készüljek. Valami olyasmit szerettem volna, amiben információk is helyt kapnak, de nem szerettem volna előadást tartani, arra gondoltam, hogy valami olyat kellene alkotnunk, amit utána használni tudnak a gyerekek.

Kinyomtattam pár figyelemfelkeltő adatot tartalmazó képet arról, hogy mi mennyi idő alatt bomlik le. Először arról beszélgettünk, hogy mennyire elkényelmesedtünk a műanyag használatát tekintve és hogy milyen fontos az egyéni felelősségvállalás, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk a háztartásunkban.

Egy hosszú asztalon összegyűjtöttem az élet minden területéről pár használati tárgyat, amely bemutatta, hogy a hagyományosan használt, műanyag, vagy műanyagba csomagolt termékeket mivel lehet kiváltani. Ezzel azt szerettem volna megmutatni a gyerekeknek, hogy ez nem valami hippi hóbort, amit lehetetlen kivitelezni. Volt itt mosibetét, intimkehely, bambusz fogkefe, kulacs, függönyzsák, krémdeó, mosódió, mosipelus, fém szívószál, luffa szivacs, méhviaszos kendő és még sok más.

Aztán letelepedtünk a gyerekekkel és elkezdtük az alkotást. Megkértem őket, hogy hozzanak magukkal rossz, kinyúlt, már nem használ pólókat. Ezekből csináltunk pólószatyrokat.

Nagyon örültem ennek a meghívásnak. Ez a korosztály nagyon fogékony minden érdekes információra, és ők formálják a jövőnket. Gyakran a szülőkre is nagy hatással tudnak lenni egy-egy ötletükkel.

Külön öröm, hogya gyerekek is és én is jól éreztük magunkat, alkottunk valamit, amivel csökkenteni tudják a hulladékot, és ki tudja, mi ragadt meg bennük azokból az információkból, amikről beszélgettünk. Én nagyon örültem a meghívásnak, pedagógus végzettségem miatt is nagyon szeretek ezzel a korosztállyal foglalkozni. Nagyon fontos a felnövekvő generáció szerepe abban, hogy milyen világot szeretnének maguk körül kialakítani.

Nem hívom vegyszermentes takarításnak, mert tulajdonképpen az ecet és a szódabikarbóna is vegyszernek számít. De számomra fontos, hogy a takarítószereink összetevőit ismerjem, és tudjam, hogy egészségre ártalmatlan összetevőket tartalmaznak. Nagyon sok öko tisztítószer van már szerencsére forgalomban, de sajnos a legtöbbjük műanyag csomagolásba van rejtve és én igazából ebben is az egyszerűségre, a minél kevesebb alapanyagra törekszem. Lássuk hát, nekem mik váltak be a takarításhoz.

4 alapanyagot használok takarításhoz: szódabikarbóna, mosószóda, citromsav és ecet.

Lehet mindenféle receptek alapján ablaktisztítót, wc-bombát, felmosószert bekeverni ezekből az összetevőkből, de nem bonyolítom túl a dolgokat. Az egyetlen dolog, amit be szoktam keverni, az egy általános tisztítószer. Eleinte ecetet oldottam fel vízben, de mivel ecetet a közelben csak flakonosan lehet beszerezni (Budapesten a Ne pazarolj! boltban lehet kimérősen kapni), elég sok üres palack termelődött így. Utánaolvastam és megvilágosodtam, hogy a citromsavval is ugyanazt az eredményt lehet elérni. Citromsavat a Zöldboltból be lehet szerezni papír csomagolásban. Szóval egy fél literes flakonban egy evőkanál citromsavat oldok fel. Ezt az oldatot használom a fürdőszoba takarítására (wc, mosdó, csempe, zuhanyzó). A citromsav remek vízkőoldó hatással is bír, ezért a csapokat, vízköves zuhanykabint is tisztává tudjuk vele varázsolni. Ilyen oldattal tisztítom a mosogatót, vagy bármi olyan dolgot, amit kicsit fertőtleníteni szeretnék. Érdemes tudni, hogy míg az ecet elillan, a citromsav nem, így ha túl nagy arányban használjuk, könnyen ragacsos felületet hagyhat maga után. Ha a citromsavas megoldást választjuk és ragadós marad valami, egy vizes ronggyal letörölve ez megszüntethető. De ha fennáll a probléma és zavar minket, akkor maradhatunk az ecetes oldatnál is. A flakonok ellenére még mindig természetesebb és olcsóbb megoldás, mint a boltban kapható vegyszerek. Még az ecettel és a citromsavval kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy mivel savakról beszélünk, fa felületek esetén csínján kell velük bánni. Nem azonnal fogják kimarni a felületet, de rendszeres használat esetén esélyes a rongálódás.

Súroláshoz szódabikarbónát és dörzsit használok.

A hatékony felmosás titka szerintem a forró víz. Én mosható tisztítófejet használok, a vödörben pedig 2 evőkanál mosószódát oldok fel fa padló esetén, kőburkolatnál az ecet is tökéletes. Teafa illóolajat szoktam még bele csepegtetni. 

Ablakpucoláshoz vízben oldok fel ecetet és azt használom.

Nagyjából ennyi. A mosogatásról és a mosásról majd külön szeretnék posztot írni. Az általános tisztítások nálam így néznek ki. Biztosan vannak háztartások másfajta igényekkel is. Először fontos felmérni, hogy mire van szükségünk és hogy ezt hogyan tudjuk megoldani a lehető legkevesebb egészségre és környezetre ártalmas anyaggal és minél kevesebb szemét felhalmozásával.

Talán másnak evidens dolog a kertészkedés, nekünk idén adatott meg először az a lehetőség, hogy kertes házban lakjunk. Rögtön tudtam, hogy szeretnék egy kis konyhakertet.

Lujzi lelkesen segített mindenben. Együtt ültettünk, együtt gyomlálunk és minden este besegít a kis locsolójával. Én férjemmel egy gyerek lelkesedésével örülök minden kibújt levélnek, virágnak, termésnek. Nagyon nagyra értékelem, hogy a lányunk olyan környezetben nőhet fel, ahol az élelmiszer egy (egyelőre nagyon) kicsi részét saját magunk termeljük meg. Úgy gondolom, ez őt is tanítja a szorgos munkára, a türelemre, felelősségvállalásra.

A kedvencem, amikor Lujzi néha kioson a kertbe, én utána szólok, hogy hová megy, ő pedig válaszol, hogy megnézi a növényeket. Csak úgy nézegetni, vizsgálgatni is nagyon szereti őket. Szinte minden nap van valami fejlődés, amit ő is nyomon tud követni.

A hétvégén learattuk az első termést a retkek formájában. Bár Lujzi a retket nem szereti, mi az apukájával nagyon örültünk, főleg azért, mert a termelői piacon éppen nem sikerült zöldséget beszereznem és azon bánkódtam, hogy zöldség nélkül eszem a szendvicsem, mikor beugrott, hogy meg kellene nézni, van-e már érett retek a kertben. Hát volt és hatalmas volt az öröm.

Az első posztomban említettem, hogy mikor hazaköltöztünk Magyarországra, kicsit lazábbra vettem a hulladékcsökkentő törekvéseimet és leginkább a berendezkedésre fordítottam a figyelmem. Persze voltak, amik rutinszerűen mentek: például minden vásárláshoz vittem magammal a saját készítésű zsákocskáimat.

Az első komolyabb lépés a tejtermékek hulladékmentes beszerzése volt. Fogyasztunk tejet, sajtot, túrót, vajat, joghurtot és tejfölt. Tulajdonképpen nem volt nehéz dolgom, mert a faluban van egy tanya, ahol készítenek tejtermékeket. Minden szombaton árulják a portékát egy kis bódéban. Annyit kellet tennem, hogy írtam egy üzenetet a termelőnek, hogy szeretnék saját üvegbe tejet, joghurtot és túrót, és saját dobozba sajtot venni. Nagyon kellemes meglepetésként ért a termelő abszolút nyitottsága a dolog felé. Leírta, hogy 30 évvel ezelőtt még így működött a faluban a tejtermékek adás-vétele, de a PET-palackok térnyerésével az emberek a kényelmesebb megoldást kezdték preferálni.

Megbeszélésünk alapján 2 garnitúra üveg és doboz szettet cirkuláltatunk. Minden szombat reggel felveszem a rendelt árut és leadom azokat az üvegeket/dobozokat, amelyekben a következő hétre kérem majd.

Ez persze igényel egy kis előre gondolkodást, de szerintem a konyhai hulladék csökkentésének és az ételpazarlás megelőzésének nagy kulcsa az előre tervezés.

Azért írtam le ezt, mert néha nem kell igazán bonyolult dolgokra gondolni, hogyan csökkentsük a hulladékot. Valamint az is jó érzéssel tölti el az embert, hogy a pénzével egy helyi termelőt támogathat.