Talán másnak evidens dolog a kertészkedés, nekünk idén adatott meg először az a lehetőség, hogy kertes házban lakjunk. Rögtön tudtam, hogy szeretnék egy kis konyhakertet.

Lujzi lelkesen segített mindenben. Együtt ültettünk, együtt gyomlálunk és minden este besegít a kis locsolójával. Én férjemmel egy gyerek lelkesedésével örülök minden kibújt levélnek, virágnak, termésnek. Nagyon nagyra értékelem, hogy a lányunk olyan környezetben nőhet fel, ahol az élelmiszer egy (egyelőre nagyon) kicsi részét saját magunk termeljük meg. Úgy gondolom, ez őt is tanítja a szorgos munkára, a türelemre, felelősségvállalásra.

A kedvencem, amikor Lujzi néha kioson a kertbe, én utána szólok, hogy hová megy, ő pedig válaszol, hogy megnézi a növényeket. Csak úgy nézegetni, vizsgálgatni is nagyon szereti őket. Szinte minden nap van valami fejlődés, amit ő is nyomon tud követni.

A hétvégén learattuk az első termést a retkek formájában. Bár Lujzi a retket nem szereti, mi az apukájával nagyon örültünk, főleg azért, mert a termelői piacon éppen nem sikerült zöldséget beszereznem és azon bánkódtam, hogy zöldség nélkül eszem a szendvicsem, mikor beugrott, hogy meg kellene nézni, van-e már érett retek a kertben. Hát volt és hatalmas volt az öröm.

Szerző: HorvathHelga

Comments are closed.