Tapasztaltam már a gondolat és a kimondott szó teremtő erejét, és most ismét megbizonyosodtam róla. Második kislányommal augusztus 7-ére voltam kiírva. 3 éve az elsővel augusztus 6-ára. Első szülésem indított kórházi szülés volt 40hét 6napra. Nem bocsájtkoztam jóslatokba, de úgy éreztem, Lizi is később érkezik majd. Lujzi szülinapi buliját a biztonság kedvéért egy héttel előrébb hoztuk. Én meg folyamatosan azt mantráztam, mondogattam mindenkinek, hogy csak legyen meg a buli, szóljon ez csak Lujziról, utána felőlem jöhet a szülés. Így történt, hogy szombat este, mikor az utolsó vendégek segítettek eltakarítani a romokat, elkezdett szivárogni a magzatvizem. Jó kis meglepetés volt. 

Este 8 körül felhívtam a bábát, hogy ez van, de semmi akció, csak azért szólok, hogy tudjon róla, ha éjjel történne valami fejlemény. A vizem folyamatosan szivárgott. Egy kicsit izgatott voltam, hogy lehet hamarosan tényleg szülök, de simán tudtam aludni és páromat is erre biztattam. Nyugodt voltam, minden a helyén volt. 10 körül mentem aludni, éjfél körül jöttek az első fájások. Kíváncsiságból megmértem párat, 10 percenként voltak kb 1 perc hosszúságú fájások. Ilyen fájások mellett sok megszakítással, de hajnal 4-ig tudtam aludni. Mellettem szuszogott az ágyban a lányom, mellette a férjem. Biztonságban voltam a szeretteimmel. Innentől kezdtek erősödni a fájások, de nem sűrűsödtek. Úgy döntöttem, kimegyek lefeküdni a kanapéra. Párom rám nézett, hogy vagyok. Minden OK, vannak fájások, visszaküldtem aludni. Reggel 7 körül felkelt a család. Iszonyat mázli volt, hogy szüleim a buli miatt nálunk aludtak. 8-kor felhívtam a bábát, hogy vannak fájások, de még nagyon kezdetleges az egész. Mondta, hogy hívjam, amint bármi változás van és igyekezzek időben szólni, mert második gyereknél megesik, hogy villámgyorsan érkezik, neki pedig bő 1 óra az út hozzánk. A reggeli családi nyüzsgésben a fájások intenzitása alábbmaradt, teljesen rendszertelenek lettek. Éreztem, hogy jobban befelé kellene figyelnem, ami a folyton engem akaró 3 évesem mellett nem ment, így elküldtem a lányom a nagyszülőkkel játszóházazni. 10-kor elindultak, én pedig párommal elmentem sétálni egyet a szabadban. Megnyugtató volt ott fogadni a kontrakciókat, ahol annyiszor sétáltunk, töltöttünk el közös időt lányommal és párommal. Séta közben nem sok változás történt. Egy órára lefeküdtem otthon. Kicsit tudtam pihenni, de fekve már nagyon nem estek jól a kontrakciók, amelyek intenzívek voltak, de úgy éreztem, nem tudom magam átadni nekik, kicsit feszülök. Ezért délben felhívtam a bábámat, hogy ez van, szerintem még tökre az elején járunk, de nem halad a dolog. A bába megkérdezte, sejtem-e, mi lehet az elakadás oka. Én arra gondoltam, hogy a nagyobb lányom miatt izgulok. Azt mondta a bába, hogy ő akár most azonnal is elindul, ha az engem megnyugtat. Abban maradtunk, hogy átgondolom és visszahívom. Közben lezajlott egy fájás, visszahívtam a bábát és kértem, hogy inkább induljon el, talán segítene a jelenléte lazítani. Megemlítettem azt az aprócska tényt is, hogy a fájások végén úgy érzem, mintha kicsit nyomnom kellene, dehát ugye olvastam, hogy ez az aktív vajúdás szakaszában előfordul, eszembe sem jutott, hogy már a kitolásnál tarthatnánk. Erre a bába azt mondta, hogy ajjajj, akkor ő most azonnal kocsiba ül és rohan ide. Vettem egy forró zuhanyt, iszonyat jólesett, vagy 20 percig csorgattam magamra a vizet. Úgy éreztem, örökre itt tudnék maradni, annyira jólesett, de tudtam, hogy ki kell jönnöm a folytatáshoz. A zuhany alól kijönni már nehéz volt, férjemet kértem meg, hogy segítsen. Azzal a lendülettel egy hatalmas adag magzatvíz zúdult ki belőlem. A konyhában lányom fellépőjére támaszkodva fogadtam a fájásokat, amik elég sűrűn jöttek már és nagyon intenzívek voltak. Laza száj, mélységekből jövő ááóó hang. Férjem olajos derékmasszázsa nagyon jólesett, valamint az alhasamat is borogatta fájások közben. Felhívta a bábát, hogy merre jár, mert bár úgy néz ki, van még idő, de kezdenek felgyorsulni az események. Még fél óra volt az érkezésig. Ezután még egy nagy adag magzatvíz folyt el egyik fájás alkalmával, egyértelmű lett, hogy tolnom kell, sőt, a farokcsontomnál éreztem, hogy közeledik a baba feje. Férjemet tájékoztattam, aki azonnal hívta a bábát. Még 20 perc, de maradt a vonalban.  Azt tanácsolta, menjünk olyan helyre, ahol majd le tudok feküdni, ha megvan a baba. Bementünk a hálóba, én az ágyra támaszkodva térdeltem, férjem alám tette a nejlont. Elkezdtem remegni, hogy itt most szaksegítség nélkül jön ez a gyerek a világra. Kicsit bepánikoltam, de férjem józansága segített visszatalálni a jelenbe. Kérdeztem a bábát, hogy mi legyen, nyomjak-e ha kell, vagy tartsam vissza? Azt mondta, hogy ha ez kérdésként merül fel, akkor tartsam, mindjárt ideér. Nem igazán tudtam már, hogy nyomok-e vagy sem. Nem éreztem különbséget. A testem csinálta a dolgát. Fájások közben szabadjára engedtem a hangomat, jólesett ordítani. Úgy éreztem, nem bírom már, bárcsak itt lenne a baba, de közben akartam is, hogy várjon még és megérkezzen a bába. A bábám kérdezte telefonon keresztül, hogy érzem-e a pici fejét. Valamit éreztem, de nem voltam benne biztos, hogy az a feje. Valamennyit nyomtam és ki is bújt a gyerek buksija. Ez nagy megkönnyebbülés volt.  Férjem mondta, hogy nyomjak még egyet, de nem bírtam. Így 1 percet vártunk még és kicsúszott a teste is. Férjem kapta el, gyorsan odaadta, magamhoz öleltem, betakargattuk es felfeküdtem vele az ágyra. A bába 10 perccel szülés után ért ide. Ellátott, megnézte a babát. Megszültük a méhlepényt, utána megjött a másik bábám is. Az első szülésem gátmetszése repedt szét, azt összevarrták. Kimentek papírozni és mi közben hármasban ismerkedtünk.  Pisilnem kellett, a bábák kikísértek a zuhanyzóba, segítettek kijönni, felöltözni.

4 tagú lett a család

Kb 2 órával a szülés után megjöttek anyuék Lujzival. Nagyon örült a testvérének, elmondta neki, mennyire várta már és hogy mennyire szereti. Felemelő érzés volt, mikor megszületett Lizi, de fantasztikus érzés volt az is, hogy a pár órás babát a tesója egy kis távollét és játszás után a saját hálónkban ismerhette meg.

Első tesóölelés

Férjemmel sokat beszélgettünk a szülésélményről és valószínűleg fogjuk még boncolgatni. Férjem mondta, hogy egy ideje hiányzott neki egy ilyen katarzisélmény. Már azt fontolgatta, hogy elmegy valami fergeteges buliba, hogy megkapja a vágyott állapotot, de ez a szülés most annyira feltöltötte energiával, amiből még hosszú ideig táplálkozhat. 

Nekem a legszebb az egészben az volt, hogy minden annyira természetes volt, minden annyira a helyén volt. Megnyugtató volt, hogy otthon voltunk. 

Megbizonyosodtam róla, hogy egy asszony életében mennyire fontos a szülésélmény. Első lányommal is természetes szülésre készültem, de bedarált a protokoll: oxitocin, burokrepesztés, EDA, gátmetszés. Végül nem éltem meg rossz élményként, de bennem volt az, hogy nem erre készültem, teljesen máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy szerettem volna. Ez ki is hatott az utána való hetekre: első 2-3 hétben volt folyamatos segítsésem, de rettegtem, hogy napközben egyedül maradok majd a csecsemővel, hogy fogok bírni a feladattal. Nyilván már tapasztalatom is van, ez is számít, de a mostani szülés után azt éreztem, hogy én vagyok a megtestesült őserő. Mindenre képes vagyok. És az első hetekben most is van állandó nappali segítségem, mégis biztos vagyok magamban, hogy 2 gyerekkel is helyt fogok állni, ha majd sor kerül rá. Mivel ez akkora erővel hatott rám, biztos vagyok benne, hogy egy gyermek életében is meghatározó, hogyan, milyen körülmények között jött a világra. Liza Borka kirobbant közénk, azonnal tudta, hogyan kell szopizni, 5 naposan visszanyerte születési súlyát. Nagy, életerős baba, aki otthon született, a legnagyobb természetességgel érkezett meg hozzánk.

Szerző: HorvathHelga

Comments are closed.